Volt egyszer egy dal

Füleld le, miről szól

A klasszikus Hamupipőke-történet egy zenés feldolgozásban születik újjá! Katie (Lucy Hale) énekesnő szeretne lenni, ám gonosz mostohaanyja (Missi Pyle) és mostohanővére (Megan Park) lépten-nyomon akadályozzák. Amikor aztán Katie csodálatos hangjával a mostohatestvére arat diadalt, és a híres producer fia, Luke (Freddie Stroma) tévedésből Beverlybe szeret bele, Katie-nek meg kell tanulnia kiállni az álmaiért, hogy kiderülhessen: ő az igazi!

Gondolatok a filmről

Úgy látszik, amikor elkap az orrfolyás és a nyomott fejfájás, akkor ágyban párnák közt pihegve az igazi mellett a filmláz is rám tör. Most is sikerült találnom egyet, ami feldobta a hangulatomat.

Az igazi filmszakértők biztos fanyalognának ezen a bejegyzésen, mert szerintük ez az alkotás tele van a szokásos amerikai klisékkel és elcsépelt fordulatokkal. Ráncolnák az orrukat és fintorognának, hogy „Ugyan kérlek!”. No de őket most megkérem, hogy hunyjanak szemet a bejegyzésem fölött, igyanak egy csésze earl grey teát és lélegezzenek, mert valakinek olykor a célja csupán annyi, hogy jól szórakozzon.

Katie (Lucy Hale)

Úgy gondolom, egy kicsit olyanok ezek a filmek, mint a mesék. Amikor gyerekek voltunk újra és újra meg akartuk hallgatni ugyanazt, vagy egyszerűen csak elolvastunk mindenféle mesét, örömmel vettük a mesei fordulatokat: hétfejű sárkány, három próba stb. és nem untuk, ha többször előbukkantak a történetek folyamában.

Így hát én sem unom, ha egy témát többször, többféleképp feldolgoznak. Sőt, van némi kiszámítható a klisékben, vagy a jól ismert fordulatokban. Biztonságban érezzük magunkat, mert tudjuk mi fog történni, ugyanakkor izgulunk is, hogy mikor következik már az a rész. Nekem ez a film is ilyen volt.

Adott a háttérbe szorított tehetséges lány, meg persze a szőke herceg, fehér ló helyett gitárral és csodálatos brit akcentussal (naná, hogy angolul néztem). Megtörténik a nagy találkozás, és aztán kezdetét veszik a bonyodalmak. Ebben a történetben nem csak Katie van elnyomva, hanem Luke a herceg is, mert mindkettejük számára mást képzeltek el a szüleik. Katie mostohaanyja csak a saját lánya útját szeretné egyengetni, és legszívesebben kiakolbólítaná őt az otthonukból, ha tehetné. Ráadásul ott van még egy ördögien rossz mostohaöcsike is, aki naponta fenekestül felforgatja a ház életét, aminek legtöbbször Katie az elszenvedője. Luke apja pedig jól ismert zenei producer, akinek a keze mentén minden arannyá válik és pénzt fial. Így aztán úgy gondolja a fiának is erre az ösvényre kellene lépnie, ha érvényesülni akar az életben, a művészkedést pedig hagyja inkább a többi csóró szerencsétlenre.

Luke (Freddy Stroma)

Hőseinknek két választásuk van: beletörődnek a sorsuk alakulásába, vagy a kezükbe veszik azt, legyőzik az akadályokat és megvalósítják önmagukat. Mi pedig pont az utóbbit várjuk.

Egyébként maximum ez a mostoha vonal emlékeztet Hamupipőke történetére. Ami nagyon szerethetővé teszi ezt a filmet, az a zene. Nem unalomig ismételt slágerek, esetleg ezeknek a feldolgozásai hallhatóak, hanem friss, pörgős, fülbemászó dallamok, amiket maguk a szereplők énekelnek, nem pedig csak tátognak, mint a partra vetett csuka, más helyett learatva a babérokat.

A színészi játék kapcsán kiemelném Missi Pyle alakítását, aki igazán jól hozta a gonoszkodó, ám de kicsit hibbant mostoha szerepét. Az arcmimikája abszolút visszaadta a karaktert, és tetszett, hogy nem csak simán rosszindulatú, hanem voltak fura dolgai, és kicsit bogaras is volt. Számomra ez adott egy kis fűszert ehhez a karaktertípushoz. Személyes kedvencem azonban Victor, az ördögi lurkó, aki alaposan megcincálja a környezete idegrendszerét. Kezdjük azzal, hogy hirtelen és váratlanul bukkan fel különféle helyeken, legtöbbször a hátad mögött. Titokban bekamerázta az egész lakást, és komplett vezérlőbirodalma van a szobája mögött. Egy kis mini-mérnök, aki igazából szuper okos, de Katie-n kívül nem foglalkozik vele senki.

Kedvenc pillanatom vele kapcsolatban, amikor találkozik Luke-kal és a fiú szentel neki egy kis figyelmet, amitől Victor rögtön megjuhászodik. Na de, hogy ez pontosan hogyan zajlik, azt nem árulom el, majd meglátjátok.

Missi Pyle

Katie szerepében Lucy Hale-t láthatjuk, akit sokan már ismerhettek a Pretty Little Liars (Csinos kis hazugságok) című sorozatból. Bájos arca rendkívül emlékeztet engem Selena Gomezre, de valahogy Lucy-t jobban megkedveltem, természetesebben mozog a filmvásznon és a hangja pedig gyönyörűséges. Érdemes meghallgatni, ahogy énekel.
A Luke-ot alakító Freddie Stroma az új kedvencem. Emlékeztet egy másik filmes üdvöskére, Alex Pettyferre, aki szintén brit, őt a Csúf Szerelemből, esetleg a Negyedik c. filmből ismerhetitek. Tudtátok hogy Freddie volt Cormac McLaggen a Harry Potter filmekben? Naná, hogy újra kell néznem a Félvér Herceget!
Volt jó pár vicces jelenet a filmben, szegény Luke-ot például úton-útfélen üldözik az önjelölt tehetségek, mert azt hiszik ő az egyenes út a producer papa kegyeibe. Az iskolaudvaron, a folyosón, de még a mosdóban is. Igen, pisilés közben szegény még elfutni sem tud, kénytelen meghallgatni a produkciókat. Vigyorogtam ezen nem keveset, mert annyira abszurd a helyzet, hogy az már komikus.

Számomra egyedül a lezárás volt picit gyors és elkapkodott. Szívesen benne maradtam volna még a történetben, lubickolva a pozitív végkifejletben, na meg hogy megkukkantsam, hogy ezután mi történik hőseinkkel. Mindenesetre én nagyon jól szórakoztam, másfél órára kiragadott a mindennapi feszültségekből, valamint a megfázásomról is sikerült elfeledkeznem, s lett egy-két új kedvenc számom is. No mire vártok még? Irány a kedvenc fotelotok, sipirc a távkapcsolóért!

Kedvenc számaim a filmből

Imdb: 6/10